A falugondnokság ötletének atyja Kemény Bertalan volt. „Az aprófalvak életképességének megőrzésére önkormányzatiság, jól működő családi gazdaságok kellenek, és egy olyan személy – a falugondnok – aki ’felvállalja’ a falut, olyan személyiség, akiben a személyes boldogulás igényénél erősebben munkál közössége sorsának jobbítása. A falugondnok működésének elengedhetetlen eszköze a mikrobusz, amelynek segítségével képes pótolni a hiányzó intézményeket, információkat, kapcsolatokat.”
A falugondnoki hálózat megvalósulását Szanyi Éva segítette, aki a jogszabályi háttár kidolgozását, a képzés intézményesülését, valamint a civil háttér létrejöttét és támogatását biztosította. A falugondnoki szolgáltatást Faludi Erika szavaival élve, nevezhetnénk a „személyes gondoskodást nyújtó ellátási formának", melynek lényege, hogy a helyi igényeket a lehető legteljesebb körben tárja fel és elégítse ki. Az ellátás legszokványosabb elemei a meleg étel házhoz szállítása, a betegek orvoshoz juttatása, gyógyszerkiváltás, gyerekek iskolába és óvodába szállítása, a dolgozók tömegközlekedésig való szállítása, a közterületek gondozásának felügyelete, de a szolgálatot épp az teszi egyedivé, hogy a gondokra, sajátosságokra érzékenyen figyelve százfelé ágazik a segítés formája: iratok kézbesítése és magyarázata, hivatalos ügyekben történő segítség, falunap szervezése, olcsó élelmiszer beszerzése, színházlátogatás, kirándulás, fürdőlátogatás, gyerekek uszodába vagy tanfolyamokra szállítása.